Ahhoz, hogy egészséges párkapcsolatod legyen, először önmagadon kell csiszolni, finomítani. Milyen erős kapcsolódás lehet egy olyan párkapcsolat, ahol nem az az alap motiváció, hogy majd a másik megadja nekem a boldogságot.

Hiszen a boldogság saját magunkban van benne, keresni sem kell. Két egész ember tud teljes életet élni, ha félünk, felek vagyunk, akkor ezt visszük be a kapcsolatba, és sok problémát tudunk magunkra húzni. Bizonytalanságot, féltékenységet, bizalmatlanságot...ami nem alapja egy hosszú kapcsolatnak.

Kezdjük az elején. Mit érdemes tenni, hogy felkészüljünk egy kapcsolatra? Nem arra gondolok, hogy felépíteni egy életet előre, mert az lehetetlen küldetés. Arra, hogy magunkkal mit kezdjünk?

1.      Fedezzük fel magunkat!

Fizikai szinten ismerjük meg a testünket (minden részét, hiszen az intimitás kialakításához az is szükséges, hogy tudjuk, mi van a lábunk között) Találkoztam olyan hölggyel, aki sosem látta a nemi szervét. Nos, mennyire tudta vajon átadni magát másnak, mennyire merte elfogadni magát? Csináljunk magunkról teljes alakos képet, és nézzük meg. Szembesüljünk! És, ami feladat: fogadjuk el, hogy most ilyenek vagyunk. Ha valamivel nem vagy elégedett, akkor tegyél lépéseket érte, de ne bántsd magad, mert azzal nem mész semmire!

2.       Nézzünk magunkba lelki szinten is! Mik azok az érzések, amik napi szinten irányítják az életünket? Erre úgy jöhetsz rá, ha esténként leírod, összegzed, hogy aznap mik voltak a fő érzéseid, és ezt egy héten keresztül tedd meg. Ki fog derülni könnyedén, hogy mik a negatív, és pozitív érzéseid, amiknek a hatása alatt állsz. Ha megvan, onnantól kezdve tudsz tudatosan változtatni rajta.

3.       Szellemi szinten is van teendő, és talán ez a legnehezebb. Itt a gondolatainkat kellene kordában tartani. Mit gondolsz a férfiakról/nőkről/párkapcsolatról/családról…? Milyen társat vonzhatsz be, ha folyton arra gondolsz, hogy a pasik hülyék, és csalfák, meg egyik se normális…Ugye megvan a válasz! Mi lenne, ha helyette arra gondolnál, hogy olyan társat vonzol be, aki számodra a legjobb?! Illetve az vagy, aki vagy, vagy , amit eddig elvártak tőled?

4.       Érdemes felismerni, hogy mik azok az ismétlődő minták, hibák, amiket elkövettünk egy kapcsolaton belül, és azon valamilyen , számodra közel álló technikával oldani, túllépni.

Ez viszont a huszonkettes csapdája, mert a leendő partner tükör. Olyan rezgésszintű, beállítottságú, amilyen te magad vagy. ezért is érdemes először saját magunkon dolgozni, hogy minél minőségibb ember kerülhessen képbe. Természetesen utána együtt folytatódhat a fejlődés, de nem mindegy, hogy milyen szintről indulunk.

Ha van önbizalmunk, akkor sokkal könnyebb elhinnünk azt, hogy nekünk is megvan a párunk ebben az Univerzumban. Illetve olyan társat kaphatunk, akinek szintén van hite magában.

Ha hosszútávra tervezel, akkor ezeket érdemes figyelembe venni. Ha csak partnerfüggőség miatt vagy egy kapcsolatban, vagy rövid mustrára vágysz, akkor ezeknek nincs jelentősége.

Ezeken kívül nyilván van még feladat, hogy egymásra találjatok, hiszen otthon a négy fal között , internet nélkül nehéz lesz ismerkedni. Ahhoz ki kell lépned a komfortzónádból, olyat kell tenned, amit eddig még nem, nyitva kell lenned, és befogadóvá válni.

Könnyű ezt mondani!!! Hallom a gondolatokat!

Viszont minél hamarabb neki kezdel önmagadnak, annál hamarabb célba érsz, és nem tékozolsz el éveket… Mennyivel biztosabban tudsz előre tekinteni, ha tudod, hogy mennyit érsz, és ezt a biztonságot, csak te tudod megteremteni magadnak.

Ezek az alapjai annak, hogy azt tudd mondani, hogy: Szeretem magam…

Hálás vagyok, hogy élek, minden döntésem a javamat szolgálja, tiszteletben tartom saját igényeimet, így mások is így tesznek majd.

Dézsi Aranka lélektréner

06703326136

https://www.facebook.com/aranylelek/

www.aranylelek74.blog.hu

Jártál már úgy, hogy egy első randi előtt „megvádolt” a pasi, hogy szerinte mással is „kavarsz”? Érdekes helyzet, hiszen olyanért kell megvédened magad, ami alaptalan, és már a legelején bizonygatnod kell??? Mi lehet ebből később? Mennyi bizalma lehetett a férfinak a hölgy felé, és mennyi önbizalma lehetett?

Megtörtént esetet dolgozok fel, ahol szerencsére a nő okosan reagált, és visszahozta a semmiből…

De tényleg vissza kell hozni az ilyet? Lehet, hogy akkor lett volna igazán okos a nő, ha semmit sem válaszol?

Lehet…, döntsd el magad!

Viszont úgy vagyunk összerakva, hogy mi mindig tudni akarjuk a MIÉRT-re a választ, bármi áron is!!!

Részlet:

„ Ha már nem sikerül aludnom, mert  rendesen felzaklatódtam, gondoltam leírom, ami bennem van, mert más fórumon nem tudok egyenlőre…

Végtelenül sajnálom, hogy jelenleg így érzel, és teljesen alaptalanul vádolsz. Lehet, hogy egy régebbi emlékmintád, vagy csalódásod miatt büntetsz, vagy a délutáni sör beszélt belőled, vagy „tanácsdók” javasolták ezt a hozzáállást, nem tudom. Attól, hogy esetleg csalódtál már egy-két nőben, még nem minden nő hazudós luvnya.

Elhiszem, hogy így a találkozóhoz való közeledés kapcsán elhatalmasodtak benned a félelmek, és teljesen eluraltak, de ezért ne haragudj rám.

Az, hogy az okos telefonok korában ki van fent neten, meg ki nem, azt hiszem ezt te sokkal jobban tudod, mint én, hogy attól, hogy be van kapcsolva a wifi, az még nem azt jelenti, hogy beszélgetek, mert játszani, és zenét hallgatni, aludni is lehet.

Ha már okos telefon, akkor ha végig görgeted az elmúlt 3 hét beszélgetését, rá kellene jönnöd, hogy mik is őszintén a szándékaim.

Tudom te is régóta vagy egyedül, és lehetnek csalódásaid, mint nekem, de ezeket a sebeket sokkal könnyebb begyógyítani együtt. Hidd el nekem sem egyszerű.

Nagyon vágyom arra az ölelésre, amit megálmodtam veled.

El tudod képzelni, hogy milyen teljesen egyedül élni, és nem találni minőségi társat, akivel egy rugóra jár az eszünk, akivel hasonlókép gondolkozunk …

És végre itt vagy te…

Minden vágyam, hogy tartós kapcsolatban éljek, és téged alkalmasnak érezlek, meg tudtam nyílni feléd, úgy hogy csak leveleztünk, mi lenne ebből személyesen…?!

Bízom benne, hogy nem engeded el ezt a lehetőséget megtapasztalás nélkül, hogy egymás szemébe nézve tudjunk beszélni, sajnálnám, ha nem így lenne.

Tegyük meg nem történté ezt a kifacsart napot.

Gondold át kérlek szerdáig, hogy mit nyerhetsz a randinkkal, és ha úgy döntesz, hogy adsz esélyt magunknak, akkor várom a jelentkezésed…

Én szerdán este 7re ott leszek a megbeszélt helyen, és várlak. ( Legalább a virágot hozd el!)

Addig nem írok neked, de ha te írsz, akkor válaszolok. Azért, hogy alaposan végig tudd gondolni…

Hajlandó vagyok meg nem történté nyilvánítani az alaptalan vádaskodásodat.”

Mit érezhetett a hölgy miközben ezeket a sorokat írta? Félelmet, együttérzést, kétségbeesést, szeretetet, reményt, vagy mindet egyszerre? Nem tudhatjuk…

Annyit tudok a kapcsolatról, hogy lett randi, de rövid időn belül vége is lett a lamúrnak, és igen, a pasi mondta be az unalmast.

Dézsi Aranka lélektréner

06703326136

www.aranylelek74.blog.hu

https://www.facebook.com/aranylelek/

http://kicsisziv.hu/cid-35-cikk-biztosan-te-is-be-fogsz-csapni.html

Virágok, tömeg, közlekedési dugó, megemlékezés, rendbe tett sírok (még azok is, amelyeket egész évben nem gondoznak), mécses, üzlet…

Mindannyian veszítettünk már el valakit, akihez ilyenkor illik kimenni a temetőbe. Tiszteletünket tenni. De ki előtt? Hiszen minden nap tiszteletünket tudjuk tenni már azzal, ha rágondolunk, vagy otthon gyújtunk egy mécsest. Mert akit szerettünk, és szeretünk, az nem hal meg, ott él a szívünkben.

Természetesen a hagyományok kötik össze a múltat a jelennel, és amikor leszáll az este, nagyon meghitt látni a sok égő gyertyát, és szinte fénylik a temető. Szép.

Mindaddig, amíg belső indíttatásból, és nem megfelelésből, vagy társadalmi elvárásból cselekszünk.

Személy szerint, akkor megyek ki a temetőbe, amikor úgy érzem, hogy mennem kell. Ez nem fűzhető semmilyen naptári naphoz, csak belső indíttatáshoz.

Miről kellene még szólni a megemlékezésen, és a fájdalmas sebek feltépésén kívül?

Talán arról, hogy ilyenkor illő lenne saját magunkban elgondolkozni, hogy amíg nem ránk hordják a műanyag virágot, addig van lehetőségünk ÉLNI! Minden nap örülni annak, hogy tudunk levegőt venni, láthatjuk a napkeltét, és a napnyugtát. Mert hiába hisszük, és reméljük azt, hogy velünk ez nem fordulhat elő, és halhatatlanok vagyunk. Nem vagyunk azok. eljön az idő, amikor a Halottak Napja a mi ünnepünk lesz. Nincs más opció.

Ha nézünk egy körülbelüli átlag életkort (75év), az 27.000 nap. Nagyon gyorsan el tud telni… Ebből mennyi volt örömteli, és mennyi a fájdalom, a küzdés? Mennyi pezsgő, örömteli napot szeretnénk még? Meddig hagyjuk, hogy ránk terhelődjön a munkahelyünk, a pénzügyi nehézségek, politikai helyzet súlya? Mikortól éljük már a saját életünket? Megélve minden apró örömöt… Mert nincs „bepótoljuk”, ha ma nem tudunk találkozni, nincs. Az már egy másik találkozó, másik energiával megtöltve, és közelebb a véghez.

Senkit nem szeretnék riogatni, hogy haldoklunk…folyamatosan! Csak legalább néha jusson eszünkbe, hogy legyünk hálásak, hogy még élünk, és ami öl bennünket, azt hagyjuk, ne bántsuk magunkat.

Bármilyen elcsépelt is a Szeretet szó, az érzés nem az. Ha egyre több napunkat átitatja a szeretet, akkor egy Halottak Napját is másképp tudunk megélni, mély együttérzéssel.

Mert ne felejtsük el, minden nap az ÉLŐK NAPJA!

Dézsi Aranka lélektréner 06703326136

https://www.facebook.com/aranylelek/

www.aranylelek74.blog.hu

Felháborodtam, dühös, és szomorú lettem egyben. Végtelen tehetetlennek éreztem magam.

Miért?

A minap történt, hogy a Facebookon meg szerettem volna keresni egy régi ismerősömet, akivel egy tanfolyamra jártunk, és nem beszéltünk ezer éve. Gondoltam írok neki egy üzenetet, de előtte (még jó, hogy hallagatok a megérzésemre) megnéztem az oldalát, és látom, hogy régóta nem posztol, és egy ismerőse fájdalmas pár sorban emlékszik rá…

Kirázott a hideg, mi vaaan? Elment az élők sorából???

Az első megdöbbenést ez okozta, mert fiatal hölgyről van szó, és szíven ütött a hír. Rákérdeztem az posztoló ismerőst, aki megerősített a tényben.

A felháborodásomat az okozta, hogy az ismerősei ugyanúgy felköszöntik névnapján, születésnapján, beletéve a nagy csomagba.

Nem is tudom, hogyan lehetne ezt jól kezelni?

Több kérdés felmerült bennem:

·         Miként lehetne azt megoldani, hogy ha elhalálozik valaki, akkor lehessen törölni az oldalát? Igen, lehet kellene hozzá jelszó… Vagyis felhívás az élőknek, hogy minden olyan helyen, ahol jelen vagyunk, a jelszavakat egy titkos ládába, letétbe az ügyvédhez le kellene adni?! Mennyi felesleges kört kihagyhatnánk így az életünkből…

·         Hogy lehetne megkérni az üzemeltetőket, rendszert vinni abba, hogy ha halotti anyakönyvi kivonattal igazoljuk, akkor központilag is törölhessék az adatlapot? (Utána olvastam a szabályzatban, és van lehetőség törölni, feltéve, ha be tudunk lépni. Link: https://www.facebook.com/help/103897939701143 

·         Mi van, ha a családtagok továbbra is fenn akarják tartani az elhalálozott FB oldalát. Ez egy nehéz kérdés. Mert miért van továbbra is szükség rá, hogy az elhunytnak lehessen még írni, posztolni, gyertyát gyújtani virtuálisan stb.  ( De erre vannak már speciális oldalak, ahol ezt lehet működtetni. Kérdés, hogy mennyire tesz jót a feldolgozásban, az elengedésben.) Ide kapcsolódik, hogy egyszer olvastam egy kommentet, ahol búcsúztak egy balesetet szenvedőtől. A komment a következő volt: „ Ki volt ő? Nagyon sajnálom…” Groteszk. Vagyis mindegy ki halt meg, lényeg, hogy mindig van miért szomorúnak lenni… De ez egy másik történet.

·         Az elengedés, és a feldolgozás folyamatát mennyire hátráltatja, ha sok kört kell ebben a témában tennünk, és kérnünk, és nem megy, és megint, és újra próbálkozni, utána belefáradhatunk. Ez mennyire emberbarát? Bár lehet, hogy én vagyok naív, mert maga a közösségi oldal mennyire emberbarát (a megosztásokat nézve, inkább állatbarát…)

A legelgondolkodtatóbb rész: két esemény van az életünkben, a születés, és a halál, amit tuti egyedül csinálunk végig. Ez olyan intim. Akik fontosak a számunkra, ők úgyis tudomást szereznek mindkét eseményről a valóságban.

Fiatalabb koromban mindig csodálkoztam azon, hogy a nagyszülőknek miért olyan fontos gondoskodni a temetésükről, a helyükről előre. Rájöttem: volt bennük felelősségtudat.

Ez napjainkban annyiban módosul, haladva a korral, hogy gondoskodjunk előre arról, hogy mi van, ha nem nagyszülő korban megyünk el, mit hagyunk magunk mögött? Gondoskodni, ha van hitelünk, legyen azt fedező életbiztosításunk, ha van vállalkozásunk, akkor abba jó, ha a társunk is belelát stb.

Ha nem szeretnénk még halálunk után is posztolni (és elnézést, hogy ennyire racionálisan nézek rá erre a témára), akkor az összes közösségi oldalon lévő jelszavunkat zárjuk le egy borítékba, arra az esetre… Illetve, látok olyat is, ahol a családtagok ismerik egymás jelszavát, és nincsenek takargatnivaló dolgaik egymás előtt.

Bárhogyan is van ez, és semmiképp nem szeretnék többet belefutni abba, hogy egy halottal akarjak messengerezni. Nekem se írjon senki, ha majd egyszer nem leszek…nem tudok válaszolni fizikai síkon…

Dézsi Aranka lélektréner 06703326136

https://www.facebook.com/aranylelek/

www.aranylelek74.blog.hu

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!

Népi babona, tradíció, megszokás, bullshitt vagy valóság?

Valóban csak az lenne a nő fő feladata, hogy minden áldott nap főzzön a férfinak? Nyilván nem, de most mégis a főzés erejére térnék ki.

Arra, hogy mennyire, és miben igaz a mondás.

Ismerek olyan nőt, aki középkora ellenére nem jeleskedett a konyhában, mert nem volt kinek, így minimális volta motivációja. Néhány öt perces paradicsomleves, sajtos-tejfölös tészta kitöltötte a főzés „művészetét”.

A mai napig méri az ételek elkészítési idejét, és ami túl hosszúnak bizonyul, az többet nem kerül az asztalra, vagy csak nagyon ritkán.

Viszont, ahogy megismerkedett a Férfival valami megváltozott nála. Előjött, feltört elemi erővel a Nő, a női minőség. Mesélte, hogy a férfi hozott neki szilvát, amit saját kézzel szedett, megszabadítva a fát a súlytól. Pár napig nézegette, elajándékozott belőle, hátha elfogy, de eljött az a pillanat, amikor már kezdeni kellett vele valamit. Nekiállt, és olyan csoda, ízesített dzsemeket készített belőle, hogy még maga is meglepődött. Ami a legjobb volt ebben, hogy közben nőnek érezte magát, alkotott, teremtett, tartósított…

Elismerést kapott a párjától, ami újabb alkotásokra sarkallta.

Legközelebb már egy komolyabb leves összeállítását vállalta be, receptet kinyomtatva, hozzávalókat beszerezve. Mondhatnánk, hogy mi különleges van ebben?

A változás…

A rapid konyhát felváltja a táplálék, és ételkészítés. A magányos kotyvasztást a „valakinek örömöt okozás”, hiszen a házba beköltözött a Szeretet. És a SZER-ETET…

Különleges az, hogy egyik ember mit hoz ki a másikból. Az, hogy a férfi nem követeli, nem veri az asztalt, hogy: meleg ételt, de nyomban! Hanem azt teszi, amit egy okos Férfi ilyenkor tehet: mégpedig elismeri a nőt.

Valljuk be őszintén, milyen jól esik egy dicsérő szó, egy kedves megjegyzés. Viszont sokféleképp lehet elismerni!

A legegyszerűbb módja: finom volt! Ezt is ugye sok hangsúllyal lehet közölni, most a kedvesnél maradnék.

Mesteribbek a következők:

„olyan jó nézni, ahogyan főzöl”

„nem szólok bele, ez a te levesed”

„annyira finom”

„rendkívül ízletes”

„pont olyan, mint amilyet a nagyim csinált”

„szinte simogatja a belsőmet, ahogy eszem”

Ami még elismerés, ha legalább kétszer szed belőle…

Hölgyeim, érdemes figyelni, hogy melyik férfi ilyen evő. Régen ugyanis azt vallották, hogy a jó evő férfi, jó munkás, és jól forgatja az asszonyt az ágyban. Aki csak túrkája az ételt…nos , azt kerüljük…!

Tehát tradíció is, mert mindannyiunkat (normál helyzetben) az édesanyánk etet először, vagyis egy nő táplál. A férfi is ezt szokja meg otthon, azokat az ízeket, zamatokat, és ahogy kapcsolatba kerül, akarva akaratlanul is azt keresi. El kell telni egy kis időnek, amíg megszokja azokat az ízeket, amiket a női oldal hoz magával. Illetve azt is el kell fogadnia, hogy nem biztos, hogy minden elsőre flottul sikerül, de egy kis türelemmel, és biztatással energiát lehet adni a másiknak, ami idővel megtérül.

Amint a nő elkezd szívesen főzni, a férfi elismeri, onnantól kezdve emelkedik a rezgésük, mert a szívvel főzött étel mindig sokkal finomabb, mint a kötelességtudatból összedobott kaja. Tehát igaz a mondás, hogy a hasán keresztül lehet megtartani a férfit, és visszafelé is, hogy az elismeréseken keresztül pedig a nőt lehet „tartósítani”!

Ha pedig nem szívesen csináljuk a főzést, akkor inkább rendeljünk pizzát!

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06703326136

www.aranylelek74.blog.hu

https://www.facebook.com/aranylelek/

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!

Két nagyszülő kézen fogta a kis unokát, és iparkodva átsétáltak a zebrán. Mondhatni mindennapos pillanat, de valami miatt több volt benne. Meghatott...

Szabad szemmel látható volt a gyermek iránti szeretetük, a törődés, az óvás, és az, hogy nagyon vigyáznak rá.

Azt tapasztalom, hogy eljön az a szint, amikor már teljesen természetes, bárhová mész ügyet intézni, vásárolni, megtalálnak azok az emberek, akik annak is örülnek, ha öt percben meghallgatod őket, és figyelmet kapnak.

Természetesen ez csak akkor fordulhat elő, ha te is nyitva vagy, befogadásban élsz.

Mennyi elfojtás, megrekedt fájdalom, düh, fel nem dolgozott élethelyzetekkel éljük az életünket?

Pedig tisztába vagyunk, hogy ez kihat az egészségünkre is… alattomosan emészti fel az embert…akkor miért tartogatjuk?

Nyilván vannak olyan gondolataink, érzéseink, amik csak arra várnak, hogy a megfelelő pillanat, hangulat, lehetőség elérkezzen. 

Ezekre általában nem kell sokat várni, mert energetikailag már a felszínen van. Mint a borosüveg, amikor ki van húzva belőle a dugó…csak arra vár, hogy a pohárba ki öntsük.

Sokszor azt látom, azért nem mondjuk el a bennünk felgyülemlett fájdalmakat, félelmeket, szorongásokat, mert nem tudjuk, hogyan kellene azt erőszakmentesen. 

Úgy, hogy közben a másik fejét ne verjük az asztalba, mert már annyi az indulat bennünk.

Egy végtelen egyszerű technikája van: ne arról beszéljünk, és ömlengjünk, hogy a másik fél milyen szemét, megátalkodott, rosszindulatú…stb.

Arról beszéljünk, hogy a másik fél viselkedése milyen érzést váltott ki belőlünk.

Például: Amikor késtél, és nem hívtál fel, nagyon féltem, és megijedtem, hogy valami bajod lett. 
Vagy, amikor többször ígérted, hogy elmegyünk kirándulni, vacsorázni, és egyszer sem jött létre, akkor mellőzöttnek, és kevésbé fontosnak éreztem magam.

Sokkal finomabb, és nem bántó a másik fél számára.

Tehát nem megoldás, hogy nem beszélünk a dolgainkról, érzéseinkről, mert majd mi megoldjuk, és csak emésztődünk, bezárkózunk, megbetegítjük magunkat, nyomorítjuk a lelkünket. Illetve, ha mi nem beszélünk, akkor hogy várhatnánk, hogy felénk bizalommal legyen bárki is.
Nagyon sok helyzetben a megoldás a kommunikáció, a nyitottság.
Nyilván nem arról szól a fáma, hogy minden intim dolgot kikürtölünk a világnak, hanem arról, hogy a kimondott szónak ereje, és energiája van. Ezért a kommunikáció energiacsere.
Minél kimondóbb, és érdeklődőbbé válunk, annál több hasznos, és számunkra használható információkat kaphatunk a környezetünktől.
Csupán figyelni kellene magunkra, és másokra is!

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 

06703326136

Aranylélek

Aranylélek közösség

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!

http://noivilag.hu/cid-4974.html

Nincs időm a barátaimra, gyerekeimre edzeni járni,  pihenni, magamra..stb!!! Van az az állapot, amikor úgy érzed,  hogy kevés a 24 óra, mert egyszerre legalább két helyen kellene lenned. De nem megy, mert a klónozás még nem működik!!!
Az úgynevezett időhiány miatt folyamatosan csúszol , késel, elkezdel kapkodni, egyre ingerültebb leszel, nem tudsz koncentrálni arra amit épp csinálsz, beletolatsz valakibe az autóval...Soroljam még???
Ez az ördögi kör mind amiatt, hogy "nincs időd" !!!

Ellenkeznék kicsit.
Idő van. Méghozzá mindenkinek napi 24. Tehát ugyanakkora eséllyel indulsz, mint a lakosság 99%-a.
A kérdés inkább az, hogy miként fordulsz az idő felé. Ellenséged vagy barátod?
Ha ellenség, akkor az azt jelenti, hogy nem a MOST-ban élsz, hanem folyamatosan arra fókuszálsz, hogy mit kellett volna másképp csinálni tegnap, múlt héten, és hol kellene már tartanod. Ez a felesleges rágódás szintén sok energiát elvisz, ami hátráltatja azt, hogy utolérd magad.

Ha barátod az idő, akkor szeretettel, lelkesedéssel tudsz fordulni felé, hiszen minden nap egy új lehetőség. Vagyis már nem rabolod az energiádat dühöngésre. Már fel tudsz tenni olyan kérdést, hogy milyen hozzájárulás tudok lenni az időnek, és az idő nekem? Hogyan tudok még hatékonyabb lenni egységnyi idő alatt? Mi lenne, ha elfogadnám az idő múlását? Mi van, ha nem kell gyorsabban haladnom, mint haladok? Hol hittem el magamról, hogy én „késős” típus vagyok? Mi lenne, ha nem azonosulnék a környezetem által rám ragasztott bélyeggel? 
Mi lenne, ha a legjobb barátom az idő lenne? Mi kell ahhoz, hogy pénzre váltsam az időmet?
Mi lenne, ha fontos lennék magamnak annyira, hogy tudok nem-et mondani magam javára? 
Sorolhatnám még, de ezek a kérdések már felhozhatnak  nálad is valamit.

Most viszont egy kicsit menedzseri szemmel néznék rá az időre. Bizony meg kell tanulni beosztani. Nincs mese.
Első lépés, hogy  összeírod, hogy mi az életedben most a fontossági sorrend. Pénzkeresés, család, fogyni, új munkát keresni, párkapcsolatot kialakítani stb..
Ez azért fontos, mert ami a legfontosabb arra kellene a legtöbb időt szánni. Tehát, ha pl. pénzre van szükséged, nézd meg, hogy egy nap mennyi időt szánsz rá. 
Ha elenyésző, akkor tudod hol a hiba.

Vagy, ha szeretnéd eladni a házad, és kiderül, hogy egész héten fél órát se foglalkoztál a marketinggel, akkor valóban csak várhatod a jószerencséd.

Vagyis amíg a hátadon van az időmenedzsmentből  T betű, addig gyakorolni érdemes, mégpedig a következőképp:

Határidő napló elő, vagy akár fogj egy üres lapot, és egy hétre előre írj be mindent, amit meg akarsz csinálni. Figyelj oda rá, hogy MINDENT! Még a legapróbb feladatokat is.
Ha olyan munkád van, hogy ügyfeleket is hívsz, akkor azt is írd be, hogy mikor fogsz telefonálni, vagy emailt írni.
Ennél precízebb, ha az ebédidőd is beírod. (Nálad is volt már olyan, hogy nem volt időd ebédelni??? Ugye-ugye!!!)

Azt is, mikor találkozol a pároddal, mikor tanulsz a gyerekkel, mikor foglalkozol magaddal stb. Továbbá, hogy mikor fogod a jövő heti tervedet megcsinálni! Ez nem vicc!! 
Ez csak az elején macerás. Minden hét végén nézd át, és fel fogod fedezni előbb utóbb, hogy egyre tudatosabb vagy, egyre több mindent tudsz egy héten véghezvinni, így egyre kevésbé leszel stresszes. 
Illetve azt veszed észre, hogy valóban igaz az a  mondás, hogy mindenkinek arra van ideje, amire akarja.

Még ezen jóleső felismerésekkel lehetsz gazdagabb: 
Egyre fontosabb leszel önmagadnak.
Ezáltal egyre több dologra mondasz nemet.
Egyre kevésbé végzel olyan tevékenységeket, amit eddig csak megfelelésből tettél.
Ez az egy életed van, és ez nem a főpróba!!
Amint fejben megvagy ezekkel, akkor lazán belefér a spontaneitás is....

Még egy gondolat: Az okostelefonok világában az emailekre, megkeresésekre lehet sorban állás közben is válaszolni.

Ezt a cikket én is várakozás közben írtam meg, így csináltam magamnak délutánra egy szabad órát!

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

www.aranylelek74.blog.hu

https://www.facebook.com/aranylelek/

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!

http://noivilag.hu/index.php?cid=4911

Köszönöm a megemlékezéseket!

Ennyivel el is intézhetném a születésnapi köszöntőket, de ennél többet hozott fel bennem.

Például azt a kiindulási pontot, amikor egyszer a lelkem hozott egy döntést, hogy fizikai testet ölt magának. Elégedett vagyok a választásával J

Kiválasztotta magának a szüleimet, akiknek az életmódjukból, nevelési technikájukból, szeretetükből sokat tanulhattam. Megörökölhettem a génjeik nagy részét, és kaptam egy klassz kis családi csomagot az ősöktől, amivel felnőttként járhattam oldásokra J

Hálás vagyok nekik, hogy megszülethettem, és felneveltek, majd bátran utamra engedtek. Mindig féltettek, de nem túlságosan, ezzel teret adva nekem, hogy járhassam a kanyargós utam.

Születésnap… Fogadalmak…kívánj valamit…

Minden nap születésnap van! Új lendülettel indul egy nap, és milyen jó érzés megpihenni este, bízva abban, hogy lesz megint új nap…

Elérzékenyültem, mert annyira örülök, hogy teljes életet élhetek, hogy olyan jó emberekkel vagyok körülvéve, akikkel mindig számíthatunk egymásra.

Kiemelném a szüleim, testvéreim Hajnalka és Gabi, „póttestvérem” (igen Nóri!), barátnőm Tünde (jóban-rosszban tízen éve…).

Jelentősen formálódtam a volt férjem, szerelmem, és a férfiak által, ezért vagyok teljesen nyugodt, mert már pontosan tudom, mit akarok, és hogy kivel!!! Kivel??? Azzal az emberrel, aki tudja követni a pörgésszámomat, és nem hátrál meg a nyíltságom miatt, nem ijed meg az őszinteségtől, szárnyalhatok mellette, és ami a legfontosabb: hagyja, hogy szeressem, és ő is szeressen engem. Hát vele…J

Sok érzés kavarog bennem, és mindet le se tudom írni, mert nem lehet szavakba önteni.

Kislányként volt egy álmom az életről, és sok minden nem úgy alakult, kevesebb traumával beértem volna, viszont pont ezek a pofonok által változtam, és jutottam el odáig, ahol vagyok.

Viszont volt rengeteg gyönyörű élmény is az életemben, nagyon telt, élménydús, kalandos utat jártam be, egy szavam se lehet…

Születésnap… nem rohannék el mellette, mert igaz, olyan nap, mint a többi, de nekem több.

Lehetőség az összegzésre, egy pillanat erejéig. Mi volt jó? Mi volt tanulás? Hol tartok? Hová tartok?

Mit szeretnék? Kit szeretnék? Néha nem árt ezeket végig gondolni, és ez a nap alkalmas rá.

Egy biztos, hogy semmit nem csinálnék másképp, pedig választhattam volna többször is az egyenesebb utat, de akkor nem találtam volna önmagamra. Így kicsit érettebb fejjel legalább el tudom magam helyezni a nagyvilágban, ismerem az értékeimet, és hiányosságaimat, és ezekkel együtt tudok élni.

Volt olyan születésnapom, amikor szabadnapot szavaztam magamnak, a mai nem ilyen…Ma élvezni akarom az életet, és az emberekkel való kapcsolatomat.

Akarva akaratlanul is lessük ilyenkor, hogy kinek jutok eszébe, ki tisztel meg a köszöntéssel. Nyilván a közösségi fórum lehetőséget az mindenki számára egy gyors köszöntőre, még-ha nem is vagyunk napi kapcsolatban egymással-viszont akkor is jól esik.

Sokan kívántátok, hogy legyen ez a legszebb napom az évben! Legyen! És hogy lehetne ez ennél is jobb? Minden nap egyre szebb? J

Hiszem, hogy a jókívánságok ereje, energiája összeadódik, és támogatja az én kívánságaim beteljesülését, ezért különös figyelmet szentelek neki. Illetve jó energiacsere, mert az én örömöm visszaszáll a köszöntőre…

A legnagyobb felismerésem mára, hogy minden nap születésnap, sőt minden perc egy újabb élet…Ezt jelenti igazán a MOST-ban élés.

Tudatosodott az is, hogy a mai nappal is közelebb kerültem a végéhez, tehát még jobban figyeljek magamra, és csak olyan dolgokkal foglalkozzak, ami örömet okoz, és csak olyan emberekre szánjam a drága időm, aki értékes számomra. Mert fontos vagyok magamnak, hiszen ebben a testben ez az egy lehetőségem van…

Köszönöm nektek ezt a napot, és magamnak is J

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

www.aranylelek74.blog.hu

https://www.facebook.com/aranylelek/

Az ismerkedés elején, amint kiderül, hogy van köztetek néhány száz kilométer, máris felmerül a kérdés: Jó, jó, találkozgatunk, egyszer te jössz, egyszer én megyek…de ez hova vezet? Elindul az agyalás…

Biztosan voltál már hasonló helyzetben.

A felmerülő kérdés teljesen jogos, és abszolút racionális.

Több válasz lehetőséget is láttam már. Volt, aki lepörgette maga előtt az események fejlődését, és megijedt attól, hogy mi van, ha szerelmes lesz, és fel kell adnia a meglévő életét. Amivel ugyan nem elégedett, de mégis komfortzónán belül van. Ezért lepattintotta a partnert. Tehát hozott egy ésszerű döntést egy érzelmi témában. Logikus, nem??? Győzött a félelem, és a megszokás.

Láttam olyat is, hogy egyből szerelem lett, vagyis gyorsan kialakult, és nem kellett gondolkodni, vagyis nem volt kérdés, hogy valaki feladja az életét. Egy hónap után fővárosi albérlet felmondva, és a hölgy már vidéken volt a szerelme mellett.

Találkoztam olyan párral is, akiknek a második aktus után összejött a baba, és ismét nem volt kérdés, hogy mi lesz azzal a laza 400 km-rel!

Viszont miért ne lehetne akár kétlaki életet élni egy átmeneti időszakban? Vagy megtölteni a hétvégéket? Mit jelent a kétlaki élet? Két fogkefe, két hálóruha, két kispárna… Pár napot egyik városban, pár napot másik városba, és pár napot egyedül is…

Ezt akkor javasolnám, ha még nem biztosak az érzéseikben, mert nem volt még idő kiteljesedni, de adnak maguknak esélyt a kapcsolat kibontakoztatására. Hiszen, ha nagyon ritkán tudnak találkozni, akkor az a kapcsolat nem tud erősödni. Mivel amikor találkoznak, akkor eltelik egy idő a lélek nyitásával, és amikor elbúcsúznak, úgy élik tovább az életüket, mintha továbbra is egyedül lennének. Nyilván a telefonos kapcsolat erősíthet ezen, de vannak dolgok, amit telefonon keresztül nem lehet…

Ha az ismerkedős oldalon vagy fent, és csak alkalmi partnert keresel, akkor még előny is lehet a távolság J

Mi van, akkor, ha nem is kell feladni senkinek semmit, mert olyan munkát végeznek, ami nem helyhez kötött. Vagy, ha multinál dolgozik egyikőjük, és át tudja helyeztetni magát.

De vajon ki tud bontakozni úgy egy párkapcsolat, hogy havi egyszeri, vagy kéthetente egyszeri találkozóra van csak lehetőség? Kicsi az esélye..

Akkor bele se kezdjünk távkapcsolatba? Vagy ne ismerkedjünk 20km-nél szélesebb körben?

Dehogynem!!!!

Mert mi van, ha olyan társra találsz így, akiért akár a fél világot átszelnéd, és ő is érted?

Persze mindenkinél egyedi, hogy milyen kimenetele lehet egy távolsági járatnak…

A fő kérdés ebben a helyzetben, hogy ki mit szeretne? Mi az életedben a legfontosabb? Mi a célod?

Az, hogy társra találj, vagy bebizonyítsad a főnöknek, hogy te vagy a leghűségesebb munkavállaló?

Azt érzed úgyis, hogy van e összhang köztetek..

Mi van akkor, ha nem jön össze, ha rövid együttélés után kiderül, hogy mégse… Igen, ez benne van a kalapban. Viszont aki mer, az nyer. Kockázat nélkül nincs nyereség.

Biztos nyereségre azért mégis számíthatsz: mégpedig arra, hogy kiléptél a komfortzónádból, és ezzel bővítetted az életedbe beáramló lehetőségeket, illetve a saját mozgástered.

Szóval távolság ide vagy oda… Az összhang, a szeretet, a közös gondolkodás, a hasonló életfelfogás, a hasonló rezgés…Ezek számítanak! A többi csak logisztika.

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

www.aranylelek74.blog.hu

https://www.facebook.com/aranylelek/

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!